• Neve: Peter Michael Falk
• Született: 1927. szeptember 16. (New York City, New York, USA)
• Elhunyt: 2011. június 23. (Beverly Hills, Kalifornia, USA)
• Foglalkozása: színész, rendező
• Magassága: 168 cm
• Házastársak: Shera Danese (1977-2011), Alyce Mayo (1960-1976)
• Weboldal: peterfalk.com

Peter Falk magyar felmenőkkel is rendelkező, zsidó származású Emmy és Golden Globe-díjas amerikai színész és filmrendező. Édesapja, Michael Falk egy ruhakereskedés és vegyesbolt tulajdonosa volt. Michael szülei Oroszországból vándoroltak ki az Amerikai Egyesült Államokba. Édesanyja Madeleine Hochhauser, aki könyvelőként és beszerzőként dolgozott, szintén New Yorkban született, de szülei kelet-európai bevándorlók, édesapja magyarországi, míg édesanyja csehországi születésű volt. Peter Falk saját elmondása alapján a nagyszülei révén orosz, lengyel, cseh és magyar felmenőkkel rendelkezett. Apai nagyapja, Louis Falk 1873-ban született Oroszországban.

Hároméves volt, amikor rosszindulatú daganat retinoblasztóma (ideghártya-daganat) miatt eltávolították a jobb szemét. Kivehető üvegszemet kapott, mellyel időnként tréfákat is megengedett magának. Kamaszként egy baseball-mérkőzésen kiállította a játékvezető, mire Falk kivette az üvegszemét, hogy átnyújtsa neki ezzel a megjegyzéssel: „Próbáld ezzel.”

Kamaszként az ossiningi középiskolába járt, ahol osztályelső volt. Érettségije megszerzését követően szakács lett az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmi flottájánál. Később a New School for Social Research intézményében politológiát tanult, 1951-ben végzett. A következő három évben a Hamilton College hallgatója lett Clintonban. 1953-ban a Syracuse Universityn egyetemi szintű diplomát szerzett közigazgatásból. Megpályázott egy állást a CIA-nál, de nem vették fel, ezért a hartfordi Connecticut State Budget Bureau-nál helyezkedett el mint gazdasági elemző.

Tizenkét évesen lépett először a színpadra, de később a középiskolában jobban érdekelte az atlétika és a háború, szövetségi ügynök szeretett volna lenni. Felnőttként munka mellett a westporti White Barn Theatre-nél színészi tanulmányokat folytatott, mert felkeltette érdeklődését ez a pálya, és elhatározta, hogy színész lesz. 1956-ban otthagyta az állását, és Greenwich Village-be ment. Az off-Broadwayn debütált 1956. január 3-án Molière Don Juan című darabjában, melyet a Fourth Street Theatre tűzött műsorára. Még ugyanabban az évben a Broadwayn is színpadra lépett George Bernard Shaw Szent Johanna című darabjában, egy angol katona szerepében, Siobhán McKenna partnereként. Az 1960-as évek elején, mind a filmvásznon, mind a tévéképernyőn felhívta magára a figyelmet. Kétszer jelölték a tévés produkciók számára létrehozott Emmy-díjra, amit második alkalommal meg is kapott, illetve kétszer jelölték a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjra. Taxisofőrt játszott Stanley Kramer Bolond, bolond világ (1963) című alkotásában, melyben Spencer Tracy is szerepelt.

A könnyed szórakozást képviselte a Robin és a 7 gengszter (1964) című zenés komédia is, melyben olyan világsztárok játszották a főszerepeket, mint Frank Sinatra, Bing Crosby, Sammy Davis Jr. és Dean Martin. Mint a címből is sejthető, a film Robin Hood történetének modernizált változata. Blake Edwards Verseny a javából (1965) című vígjátékában Peter Falk Tony Curtis, Jack Lemmon és Natalie Wood oldalán játszott. Az 1966-ban indult The Trials of O'Brien volt az első sorozatszerepe – egy ügyvédet alakított –, ám a széria csupán egy évadot ért meg. Annál sikeresebb lett viszont egy másik tévésorozat, a Columbo, amely meghozta számára a világhírnevet.

A Columbo 1968-ban kezdődött A recept: gyilkosság című epizóddal. A folytatás csak három év múlva következett, mivel a színész habozott, hogy elvállalja-e a sorozatot. Az 1971-ben sugárzott második részt – Váltságdíj egy halottért – a magyar közönség moziban láthatta először. Ezzel az epizóddal valóban elindult a Columbo-sorozat, amely nemcsak az Amerikai Egyesült Államokban, hanem az egész világon rendkívül népszerű lett. Columbo megformálásáért Peter Falkot tízszer jelölték Emmy-díjra (ötször nyert), és kilencszer Golden Globe-ra (egyszer nyert). Columbo rosszul öltözött, látszólag lassú észjárású nyomozó, aki azonban mindig mindegyik ügyét sikeresen megoldja. Módszere, hogy különösen odafigyel az apró, egymásnak ellentmondó részletekre, és azokból kiindulva leplezi le a tettest. A gyanúsítottak gyakorlatilag mindig elkövetik azt a súlyos hibát, hogy nem veszik elég komolyan Columbót, aki olykor felidegesíti őket azzal, hogy a távozás pillanatában az ajtóból fordul vissza, hogy még valamit kérdezzen, és feltárjon egy kulcsfontosságú ellentmondást. A magyar nyelvű változatokban Columbo hadnagy szinkronhangját Szabó Gyula adta.

A sorozat harmadik részét (Ahogy a könyvben meg van írva) a pályakezdő Steven Spielberg rendezte, egy 1978-as epizódot (Az ínyenc gyilkos) pedig Jonathan Demme. A széria népszerűségét jelzi, hogy az évek folyamán nagy sztárok is szívesen vállaltak benne szerepet, voltak, akik többször is: Patrick McGoohan (Falk jó barátja) négyszer, Robert Culp és Jack Cassidy háromszor, George Hamilton kétszer. A rekorder Falk felesége, Shera Danese, aki hat epizódban játszott. Alkalmi vendégsztár volt – a teljesség igénye nélkül – Leonard Nimoy, William Shatner, Robert Vaughn, Laurence Harvey, Nicol Williamson, Ruth Gordon, Julie Newmar, Janet Leigh, Ray Milland, Johnny Cash, Martin Landau, Donald Pleasence, Louis Jourdan, Vera Miles, Roddy McDowall, Faye Dunaway, Dick Van Dyke és egy másik barát, John Cassavetes.

A sorozatból sokáig nem lehetett megtudni, mi Columbo igazi keresztneve. Peter Falk egy újságírói kérdésre viccesen azt válaszolta, hogy „hadnagy”. A sorozat rajongói azonban nem elégedtek meg ennyivel és az egyik epizódban észrevették, hogy Columbo rendőr igazolványán (száma: 69421-O) olvasható a keresztnév is, melyen az állt, hogy Frank Columbo. Columbo hadnagy nyomozásai során gyakran hivatkozott feleségére, aki nem volt szerepelő és a 69 epizód alatt nevét Rose is csak egy ízben említette.

Ötször elnyerte az Emmy-díjat (A Columbo megformálásáért négyszer), illetve egyszer a Golden Globe-díjat. Két korai mozifilmjéért az 1960-as évek elején kétszer Oscar-díjra jelölték.